Első megjelenés: Motion Picture Funnies Weekly - 1939. április, majd modern változatuk a Fantasztikus Négyes vol 1. - #4. - 1962. május
Egyéb nevek: Homo Mermani vagy Mermanus - hímnemű, Homo Sireni vagy Sirenus - nőnemű
Élőhely, lakhely: jelenleg szétszóródva az óceánokban és a felszínközelben, sokuk Utópiában, San Francisco partjainál, korábban Atlantiszban, az Atlanti-óceán középső részén Thakorr városában
Magasság: változó, 120 és 210 cm között
Súly: változó
Bőrszín: kék

Jellemzők
Az egyetlen olyan emberi faj, amely teljes mértékig alkalmazkodott a víz alatti élethez.
Vizuálisan kevés dologban különböznek a felszínen élő emberektől: fejlett agyuk van, kétoldalúan szimmetrikus testük, mindkét kezükön és lábukon öt-öt ujj található, amelyek között úszóhártya feszül.
Az első kirívó különbség a kék bőrük, amellyel a víz alatt könnyedén beleolvadnak a környezetükbe. Ezenfelül kopoltyúik vannak tüdő helyett, amelyek a kulcscsont közelében találhatóak nyakuk mindkét oldalán. Akárcsak a halaknál, a kopoltyúk segítenek kiválasztani az oxigént a vízből.
Sztereoszkópos látásuk van, amely lehetővé teszi számukra, hogy tökéletesen lássanak a mélység sáros vagy rosszul megvilágított vízén. Látásuk különösen érzékeny a fényspektrum kék, illetve zöld színeire.
Morfológiájuk egésze alkalmazkodik életkörülményeikhez - testük sűrűsége sokkal fontosabb, mint a felszíni embereknek, ugyanis fontos, hogy képesek legyenek ellenállni az óceáni mélységek óriási nyomásának, de a nyomásváltozásnak is.
Egy átlagos embernél tízszer erősebbek. 45 km/óra sebességgel képesek úszni.
Melegvérű emlősök, akiknek vérkeringése sokkal hatékonyabb, mint a felszínlakóknak, hogy képesek legyenek ellenállni a mélység fagyos vizeinek.
Számukra létszükséglet a víz, ugyanis ha szárazra kerülnek, ott 5 perc múlva megfulladnak.
Az atlantiszi nők több hónapig hordozzák gyermeküket méhükben, mielőtt megszülik, majd utána évekig nevelik őket. A fajnál ritka, de előfordul, hogy felszíni emberekkel kerülnek testi kapcsolatba, ilyenkor a gyermekeken megmutatkozik mindkét faj tulajdonsága. 
Várható élettartamuk 150 év.

Történelem
Azt, hogy miként szerezték meg fizikai tulajdonságaikat, főleg a kopoltyúkat, amelyek lehetővé tették számukra, hogy korlátlan ideig élhessenek a víz alatt, meg kell erősíteni, de úgy tűnik, hogy valójában ők az antiluvita atlantisziak leszármazottai.
Az atlantiszi név az ősi birodalom, Atlantisz nevéből származik, amely a Nagy Kataklizma előtt a felszínen létezett, és amelyet az óceánok elárasztottak, még mielőtt 2000 évvel később a Homo Mermani faj gyarmatosított volna. Néhány ősi forrás arról számol be, hogy Atlantisz elárasztása során Neptunusz olümposzi isten varázslatával hozta létre a Homo Mermani fajt Atlantisz lakóiból. 
2000 évnek kellett eltelnie, hogy a romok és a régi birodalom emlékei újjáépüljenek.
A két fő törzs az Atlanti-óceán középső hasadékának két oldalán jött létre Stegor és Tanas harcosok vezetésével, amelyet később Kamuu herceg és Elanna hercegnő egyesített.
Míg a nomád atlantiszi ősök elsősorban a természeti istentiszteletben hittek, addig leszármazottaik Neptunuszhoz imádkoztak, így létrejött az egyistenhit. 
Az új béke a törzsek között kb. egy évszázadig tartott, amikor is egy arctalan lényeg titokzatos faja megtámadta a víz alatti embereket. Nagyon sok atlantiszi esett el. Ekkor Suma-Ket misztikus erejét használta az arctalanok ellen, cserébe menedéket kért magának és társainak Atlantiszban.
A forradalom hamar kitört, ugyanis Suma-Ket nagyon sok atlantiszit csábított el, és fordított Harran ellen. Harrant megölték, Suma pedig a trónra került, és egy gonoszabb istent kezdett el imádni. Nem sokáig uralkodhatott, ugyanis Harran fia, Kalen megtámadta őt, és Neptunusz segítségével Sumát és családját egy másik dimenzióba száműzte.
400-500 évvel később az atlantisziak két csoportra szakadtak, és az egyik csoport a Csendes-óceánra emigrált, ahol a lemúrokká váltak, majd megalapították Lemúriát antiluviv romjain Naga vezetésével. Fel is hagytak Neptunusz imádatával. Társaiktól abban különböznek, hogy testük nem teljesen kék, hanem zöld pikkelyes.
Megint néhányan évtizedekig vándoroltak az óceán fenéken, majd a Fekete-tengerben kötöttek ki. Nem sokkal később ők is más isteneket kezdtek el imádni.
A keresztény korszak kezdetén az Atlanti-óceán északi részén élő barbár törzsek Skarka városából az atlantisziakat kezdték imádni.
Néhány atlantiszi Sétet kezdte imádni, és a földi dimenzióba akarta hozni, ám ezt Neptunusz megakadályozta, és a lázadókat kiirtotta.
Később Oszem uralkodó visszaadta az atlantisziak büszkeségét, győzelemre vezette népét az északi barbárok ellen, és megnyílt az Atlantisz aranykora felé vezető út. Amikor halálát érezte, és elhagyta a birodalmat, nagyon sok ereklyét hagyott rá a népére - Neptunusz Tridentét vagy Próteusz Szarvát.
A béke helyreállításával a népnek megnőtt a kereskedelmi kapcsolata a deviánsokkal. Lassan felismerték, hogy a deviánsoknál feljebbvalók, így technológiájuknak és tudományuknak köszönhetően megkezdődtek a klónozások. Ám hamarosan a klónok száma kisebbségből többséggé vált, és a klónok egyenrangúságot, egyenjogúságot akartak.
Ahelyett, hogy Thallo császár engedett volna kérésüknek, a Hosszú Lándzsák Éjszakáján lemészárolta őket, és minden klónozást a továbbiakban betiltott. Mindazokat levadászta, akik Neptunuszon kívül más isteneket imádtak. Valószínűleg ekkoriban indult a jelenlegi ellenségeskedés az atlantisziak és az Aerie-szigeteken élő madáremberek között.
Csak a 20. században kezdtek tartós kapcsolatot létesíteni felszíni "unokatestvéreikkel", ugyanebben az időben többen elvándoroltak Atlantiszból, ugyanis a skarka barbárok újabb támadást indítottak feléjük.
A felszíniekkel való találkozások sokszor ellenségesek voltak, ugyanis a vízi nép félt, hogy az emberek olyan járványokat indítanak, amelyek kipusztítják őket, és emellett ott voltak a folyamatos vegyi anyagokkal való szennyezések is.
Pár évvel később az Antarktisz közelében építettek fel egy új várost, amelyet uralkodójukról Thakorrnak neveztek el. Ekkor történt az első, a későbbiekben nagyon fontos találkozás egy férfi és egy atlantiszi nő között. Fen hercegnő és az Orákulum hajó kapitánya, Leonard McKenzie egymásba szerettek, és nem soká Fen már gyermeket várt. Néhány hónappal később megszületett az első Homo Sireni/Homo Sapiens hibrid, Namor herceg.
Az 1930-as évek végén Namor emberekkel találkozott, ami arra késztette, hogy meg is támadja őket. Ekkor került összetűzésbe az Emberi Fáklyával, Jim Hammonddal, de később Betty Dean leállítja párviadalukat.
Hiába, hogy Atlantisz és az USA folyamatos harcokat vívott egymással, a náci befolyás Atlantiszra is kihatott, így Tha-Korr császár szövetségbe lépett Amerikával, Namor pedig belépett az Oltalmazók nevű csapatba.
Namor képviselte népét az 1945-s Potsdami Konferencián, és 1949-ig kapcsolatban is állt a felszínnel.
1955-ig Atlantisz visszavonult, majd ugyanebben az évben megkíséreltek csatlakozni az ENSZ-hez, de sok felszíni lakó ellenségeskedése és Namor érkezésével járó diplomáciai incidens véget vetett ennek az ötletnek.
1958-ban Paul Destine lerombolta Thakorr városát, aki az amnéziás Namort New Yorkba száműzte, míg Tha-Korrt és Fent megölték a pusztítás alatt. A túlélő atlantisziak folytatták útjukat az Atlanti-óceánban, hogy új hazát találjanak maguknak.
Az 1961-ben történt nukleáris kísérletek miatt a Maritanis kolónia a lemúrok között talált menedéket.
Évtizedekkel később Namor a Fantasztikus Négyes egyik tagja, Fáklya segítségével visszanyeri emlékeit. Azonban úgy gondolta, hogy Tha-Korr halála még mindig a felszíni emberek miatt történt meg, így megnyílt egy új ellenségeskedési időszak a két világ között. Namor tekintélye újra megnőtt, így a nép többsége visszatért Atlantiszba.
Baj baj hátán érkezett, ugyanis Krang hadvezér, később pedig Attuma, a skarka barbárok új vezetője támadta Atlantiszt, emellett Namor házassága Lady Dormával hamar véget is ért. Namor lemondott a trónról, de muszáj volt összefognia Dr. Doommal, mivel a víz alatti nép több tagja kómába került vegyi anyagok miatt, hogy megtalálják a gyógymódot.
Namor újra a trónra akart kerülni, de a Vének Tanácsa a felszínen kérte, hogy mondjon le. A hatalmi vákuum polgárháborúhoz vezetett - néhánya Attumát akarták a trónra, mások Namor keresésére indultak, majd megalapították Deluvia városát. Viszont amikor Ghaur és Llyra elárulták Namort, a hősnek sikerült újra egyesítenie népét.
A Szuperhősök Polgárháborúja és a Hulk Világháború után Atlantisz és az USA kapcsolata ismét feszültté vált - az amerikai lakosság felfedezte az atlantisziak rejtett ágenssejtjeit, emellett Kamar, Namor törvénytelen fia lett a vezetője a felszíni lakókkal szemben ellenséges atlantisziak alkotta At'la'tique terrorista csoportnak.
Az USA támadása után a nép letelepedett Lettországban, és szövetséget kötött Dr. Doommal, míg néhányan gázt használva rejtőztek el a felszíniek között, azzal elrejtve vízi adottságaikat.
Namort meghívja Norman Osborn a Kabalba, ám ő elárulja gonosz társait Küklopsznak és Emma Frostnak. Az X-Men a mutánsoknak egy globális menedékhelyet hoz létre, amely sziget később instabillá válik. Namor egy oszlopot tervez, amelyet a tengerfenékhez rögzít. Ez lett Utópia.
Pár évvel később Utópia közelében Namor megalapítja Neo-Atlantiszt, megerősítve a mutánsok és az atlantisziak kapcsolatát.
Utópia eltűnésével, a Bosszúállók és az X-Men összecsapásával a víz alatt élő nép visszatér nomád szokásaihoz.

Technológia
A legtöbb atlantiszi az óceán fenekén található barlangok vagy korallzátonyok környékén él, mások Atlantisz fővárosának romjai között lakik.
Mivel a hullámok alatt nem lehet tüzet létrehozni, a mermanusok nem voltak képesek acélt kovácsolni vagy fosszilis tüzelőanyagokat égetni energia szerzés céljából.
Szintúgy nem képesek izolálni vagy keverni semmiféle vegyszert pozitív vagy negatív célokkal.
Ezek eredményeképp sosem fejlesztettek technológiát kőeszközök gyártásán túl. A hadviselés során alkalmazott kardokat és egyéb fegyvereket többnyire Atlantisz romjaiból és a felszíni emberek tengerbe süllyedt hajóiból mentették ki.
2000 év után, amikor kapcsolatba léptek a deviánsokkal, kezdték fejleszteni technológiájukat is. A csillagászat, a kémia, a biológia és a fizika gyakorlatilag felfedezetlen tudomány számukra. Az orvostudományuk továbbra is primitív, a gyógyszerek is ismeretlenek a víz alatt, a műtét szinte lehetetlen a víz alatt.
Nem alakult ki tömegkommunikációs rendszer, sem pedig tömegközlekedés.
Nem sokkal a Második Világháború után építették meg első hadihajóikat.
Mindannyian nagyon magas hangon, jelentős gesztusokat, mutogatásokat használva kommunikálnak egymással. Beszélt nyelv a vízi környezetben rejlő korlátozások miatt nem lehetséges a hanghullámok továbbítására.

Társadalom
Kormányzási forma a törzsi, bár a fővárosban élők alkotmányos monarchiában hisznek.
Az örökletes uralkodó mellett létezik egy Vének Tanácsa, amely az állam törvényhozási és igazságügyi ágaként működik.
Atlantisznak állandó milíciája van, amely békeidőben rendőri erőként működik.
A monarchia szuverenitást követel az Atlanti-óceán minden lakóját illetően, akik a Homo Mermani fajhoz tartoznak, a valóságban azonban a kormány nem nyújt sem szolgáltatást, sem védelmet, és nem követel tiszteletet vagy elismerést azoktól, akik egy napos úszáson túl laknak a fővárostól.

Életmód
Nyers halakkal és tengeri moszatokkal táplálkoznak.
Nagyrészt vadász/gyűjtögető társaság, akik többsége moszatot is termeszt a megélhetésért.
A férfiak halakra vadásznak, míg a nők hínárt gyűjtenek.
A fővárosban a társadalom sokkal rétegzettebb, és van egy speciális vadászokból és gyűjtögetőkből álló céh, amely az egész lakosságot táplálja.
A felszín embereihez hasonlóan több állatfajt, leginkább delfint háziasítottak.

Kultúra
Továbbra is primitívnek lehet nevezni - jellemző rájuk a rituális táncok bemutatása és a legendák szóbeli közvetítése.
A monarchisták valamivel kifinomultabb kultúrával bírnak, művészcéhekkel.
Míg a törzsek továbbra is panteisták, azaz a természetet imádják, addig a monarchisták Neptunuszban hisznek.

Népesség
Becslések szerint számuk 10000 és 1 millió között változik, ám ez a szám továbbra is rendkívül alacsony a felszíni lakosságéhoz képest.